Segítség! A férjem dobálja a gyerekem!

Írta gyerekzsur 2020. 10. 18. 0 Megjegyzés

Ismerős a helyzet? Békésen főzőcskézel a konyhában, locsolod a virágokat, eteted a kutyát, engeded a fürdővizet, amikor egyszer csak éktelen kacagásra, sivításra, rikoltozásra leszel figyelmes- és bár nem tűnik veszélyesnek, ösztönösen eldobod ami a kezedben van, és a hang irányába sietsz. Ekkor kővé dermedve pillantod meg, hogy a férjed a feje fölé dobálja a gyereket, és legszívesebben rájuk szólnál, hogy hagyják abba, de végül inkább csendben az ajakba harapsz, és bízol benne, hogy senki sem fog megsérülni…

 

Az anyai és az apai kötődés két teljesen más minőség. Míg az anyai gondoskodás nyugodtabb, higgadtabb, lassabb „veszélytelenebb”, addig az apai intenzívebb, vehemensebb, kalandosabb, és ez így is van rendjén. Apával játszani teljesen más élmény a kicsinek; apa lendületesebb, vagányabb, erősebb anyánál- de ez távolról sem jelenti, hogy az egyik fontosabb vagy jobb a másiknál, egyszerűen csak más, és a gyermeknek mindkettőre szüksége van!

 

Az apa-gyerek közös játék sok szempontból elengedhetetlen. Az ilyen birkózások, hancúrozások során ugyanis mind az apa, mind pedig a gyermek szervezetében három nagyon fontos hormon termelődése indul be. Ezek pedig az endorfin, az oxitocin és a dopamin, amelyek felelősek az apa-gyermek kapcsolat megszilárdításáért, megerősítéséért.

 

 

Ráadásul, ha a gyermek már egészen kicsi korban megszokja, hogy apa karja erős és biztonságos (például mindig elkap, amikor a feje fölé dob), akkor később is tudni fogja, hogy az apukájában megbízhat, rá mindenben számíthat, és természetes lesz a számára, hogy hozzá forduljon segítségért vagy vígaszért.

 

Tehát, ezeket a közös kis kalandokat akkor se fékezd meg, ha a torkodban dobog a szíved, és rettegsz attól, hogy a férjed leejti a gyereket. Normális, hogy aggódsz, de az is normális, ahogyan ők együtt játszanak. Ne feledd: egy kis „vadulásra” az apának és a gyermeknek egyaránt szüksége van. Ez egyrészt remek móka, másrészt egyfajta befektetés a köztük kialakuló hosszú távú, stabil, harmonikus apa-gyermek kapcsolatba. Szóval, bátran folytasd, amiben épp benne voltál; fejezd be a vacsit, készítsd el a fürdőt, ők pedig hadd játsszanak tovább, ahogyan a kedvük tartja!

Szólj hozzá